Hétköznapfestők 1. beszámoló
Cinegezaj Minifesztivál

A kONfetti csapatával azoknak az embereknek a keresésére indulunk, akik energiáikat arra fordítják, hogy egy kis színt vigyenek a hétköznapjainkba. Újonnan induló posztsorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akik kezdeményezéseikkel, életszemléletükkel segítenek kizökkenteni a hétköznapokból, egy kicsit más, friss szemmel láttatni a világot.

Első állomásunkként a március 28-án megrendezett Cinegezaj Minifesztivált látogattuk meg, amely mesemondással, bábactivityel, kobold fotókiállítással és kézműves programokkal kínált kikapcsolódás minden korosztály számára.

Ezen a szombat délutánon igazi felüdülés volt a szeles budapesti utcáról belépni a színes és meseszerű Világcsücsökbe, ahol elfogott bennünket az az érzés, hogy itt bármikor manókba és barátságos sárkányokba tévedhetünk. És ez pontosan így is történt.

A három különböző karakterű mesélővel és a főszervezővel, Pleszkán Écskával beszélgettünk, majd pedig meghallgattuk magukat a meséket is, és hagytuk magunkat elvarázsolni.

Varga-Fogarasi Szilvia, Nagy Enikő, Lovranits Júlia Villő és Pleszkán Écska csapata ebben a formában először dolgozik együtt, de ahogy megfogalmazták, részenként és egyben is remekül tudnak működni. Nagyon sok eseményen vesznek részt együtt ilyen-olyan felállásban, de egyedül is vállalnak programokat.

Lovranits Júlia Villő

Amolyan kONfettisen arra voltunk kíváncsiak, hogy a mesék hogyan segítették hozzá őket ahhoz, hogy egy kicsit máshogyan lássák a világot, mit tettek hozzá ahhoz a személyiséghez, amit ma a magukénak mondhatnak.

Varga-Fogarasi Szilvia szerint, aki jó barátságot köt a mesékkel, annak a mindennapjai okvetlenül színesebbek lesznek. Ezekbe a kompakt, aranyos, jópofa történetekbe annyi minden bele van sűrítve, hogy az ember rengeteg ponton megtalálja bennük a saját életét. Sokszor az élet apró nehézségeit, bosszantó mozzanatait is könnyebb elviselni, hogyha az ember úgy tekint az őt idegesítő emberekre, dolgokra, mint egy mesebeli sárkányra, akivel ehhez mérten kell bánni. Rengeteg mindenre adhatnak feloldozást a mesék, amiknek óriási ereje van. Szilvia azt is hozzátette, hogy a mese konfliktuskezelési technikaként is működik. Az ember átvetíti rá a hétköznapok stresszét, azokat a dolgokat, amikkel nem lehet mit kezdeni, amik mindenképpen ott lesznek, akár akarjuk, akár nem. A mese ezeket beburkolja egy alternatív, más köntösbe, ami kizökkent egy kicsit.

Pleszkán Écska továbbfűzte a gondolatokat azzal, hogy mesének mindig tanító, értelmező szerepe van. Egy jó mesében nincs negatív főhős, aki egyértelműen csak és kizárólag gonosz. Elmondta, hogy számára az a jó mese, amiben érdekellentétek vannak, nem pedig fekete és fehér szereplők. Ebben lehet különbség a gyerekeknek és a felnőtteknek szóló mesékben, mert egy gyerekmese nagyon egyszerű, tiszta kategóriákat mutat, amiket egy gyereknek meg kell tanulniuk. Egy felnőtteknek szóló történet sokkal árnyaltabb, mert ők már komplexebben tudnak gondolkodni, de az ő számukra is az a fontos, hogy megértsék az őket körülvevő világot, és el tudjanak benne igazodni. A mesék tehát tulajdonképpen egyfajta élettérképként funkcionálnak. Szilvia hozzátette, hogy az ember minél több mesével ismerkedik meg, annál jobb, hiszen ez pontosan olyan, mint amikor egyre több és több emberrel ismerkedünk meg: egyre több sorsot ismerünk meg, és már nem érezzük egyedül magunkat a világban.

Nagy Enikő arra mutatott rá, hogy a gyerekeknek képekben sokkal könnyebb értelmezni bármit is. A fantáziájuk sokkal színesebb, mint a felnőtteké, így fontos megadni a gyerekeknek azt a közeget, ami majd később, felnőttkorban segíteni fog előhozni a lelke legmélyén parázsló apró fantáziadarabokat. Egy ilyen közeg bemutatja nekik a világot, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy milyen korban mit mesélünk nekik. Minden életszakasznak van egy meghatározó típusa. A legelső mesetípus mindenképpen az, amelyik bemutatja, hogy létezik olyasmi, hogy „én”, ami tulajdonképpen egy szent hely, amire vigyázni kell. Ebbe a típusba tartozhatnak akár a kiszámolók, mondókák, melyek a testrészekről, érzékszervekről szólnak. Ezek rávezetik a gyerekeket a saját valóságra, létezésükre. Ezek után jön a külvilág bemutatása, végül pedig a mesék egészen komplexszé is válhatnak a mesék, és segítségével a gyerek egészen mélyre tud merülni a lelkének rejtelmeibe.

Varga-Fogarasi Szilvia

Lovranits Júlis Villő, arra a kérdésre, hogy hogyan hatottak a mesék az életére azt válaszolta, hogy mesemondóként is első sorban a természet szeretetét igyekszik átadni, ezért sok természetközeli, állatos, virágos történetet mesél. Emellett mindig is nagyon szerette a tündéreket és manókat, de a magyar népmesék között nem találta meg ezeknek a lényegnek a jelenlétét. Végül kárpátaljai bányászmesékben talált rájuk, amikben ugyanolyan zord világ jelenik meg, mint amilyen a finnek világa, és a környezet zordsága itt is hasonló lényeket hívott létre a bányászok képzeletében. A sváb és ukrán bányászok képzeletében is megjelentek a manók és a trollokra nagyon hasonlító bányarémek. Júlia elmesélte, hogy az édesapja ágán sváb bányászoktól származik, így ezek a mesék tulajdonképpen visszavezették a saját múltjához. Jelenleg bányászmeséket gyűjt, és a családjáról is kutat a régi történeteket.

Lovranits Júlia Villő egyik figurája megelevenedett

Azt is megkérdeztük a lányoktól, hogy van-e kedvenc mesefigurájuk, akikről úgy érzik, egy kicsit tükröt tartanak a számukra. Szilvia azonnal kész volt a válasszal, és felcsillanó szemekkel említette meg Pumuklit. Ez a kis kobold nagyon szeret élni, nagyon szereti Eder mestert, tele van jó szándékkal, persze sokszor maga felé hajlik a keze sokszor. Ahogyan a gyerekek, ő sem érti egészen a világot, és ebből sok csínytevés fakad, de ahogyan a gyerekekre, úgy igazán rá sem lehet soha haragudni. Szilvia számára Pumukli az örök kíváncsiságot jelképezi.

Enikő egy egészen másfajta mesét idézett meg. Számára ez egy nagyon fontos történet, részben azért is, mert ez hozta őt vissza a mesék világába. Két éve vett részt egy népmesemondó versenyen az ELTE-n, ami a mostani életszakaszának egy nagyon fontos momentuma volt. Az akkor mesélt mese egy ősélményt jelentett a számára, aminek minden mozzanatában otthon érezte magát. Ez a mese a Kriza János gyűjtéséből származó Rózsa Vitéz, amelyben a királylányt egy boszorkány kígyóvá változtatta. A történetben szereplő királyfit pedig minden este megölik az óriások, de a királylány minden nap újjáéleszti őt, és ezzel a momentummal együtt pedig róla is egyre inkább foszlik le a kígyóbőr. Enikő számára ez a történet a harmónia és a teljességet jelenti, ahogyan egy adott kiindulópontból haladunk a beteljesülés felé.

A mesélők beszéltek arról, hogy máshogyan kell szólni a felnőttekhez és gyerekekhez, de mi arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan tudják megfogni a köztes, tizenéves korosztályt. Szilvia válasza erre az volt, hogy igyekszik őrültnek lenni. Ha ez nem lenne elég, akkor pedig beszámolt arról, hogy egy igazi különlegességgel készült erre az alkalomra. Két szerelmét, a fizikát és a mesemondást ötvözte. Saját maga írt egy mesét, amit fizikai kísérletekre épített fel. Elmondta, hogy az úgynevezett home experimentnek nevezett otthoni kísérletezgetést kezd divatba jönni, köszönhetően például a Youtube-nak, ahova bárki feltöltheti a kísérletezős videóit, akár instrukciókkal is ellátva. Ő ezeknek a szellemében egy nagyfokú tudatosságot akar közvetíteni a meséjével, és azt, hogy ha az ember kezében van a kontroll és tudatosan irányítja a kísérletet, akkor az eredmény garantált. Ez egy hatalmas élmény lehet a gyerekeknek is, akik a saját szemükkel láthatnak, tapasztalhatnak meg olyan eddig megfoghatatlan fogalmakat, mint például a felületi feszültség, amikkel eddig csak elméletben találkozhattak. Ezek olyan varázslatos dolgok, amikről sokan nem hinnék, hogy működnek, és ezeket össze lehet fűzni egy történetté, amely még pluszban hozzáad az élményhez. Ehhez azonban az igazán kisgyerekek, akiknek még nem tökéletes a testkoordinációjuk vagy nincs elég tapasztalatuk például a tűzzel, nem jelentenek ideális közönséget, a tizenéves korosztálynak ezzel szemben egyedülálló élményt jelenthet egy ilyen alkalom.

Nagy Enikő

A kONfetti mottója az, hogy „kapcsolódj be!”. Kíváncsiak voltunk, hogy a mesékbe vajon mennyire kapcsolódik be a közönség. Kiderült, hogy ez teljesen korosztály- és közönségfüggő. Minél idősebb az ember, annál inkább tud figyelni egy hosszabb történetre úgy, hogy nem vesz benne részt. Egy picit interaktivitás akkor is nagyon jó tud lenni, de egy felnőtt akár egy két órás mesére is képes figyelni, megszakítás nélkül. Vannak olyan alkalmak, amikor a közönségnek tökéletesen elég az, hogy passzív hallgatóként vesz részt a mesélésében, és ez teljesen rendben is van. De van olyan is, hogy a mesélő előre szól, hogy nyugodtan közbe lehet szólni, és alakítani a mese fonalát. Szilvia elmondta, hogy a mesemondást annyira frontális műfajként kezelik az emberek, hogy sokszor a közönség tagjai el sem hiszik, hogy nem kell megvárniuk a véleménynyilvánításhoz azt, amíg felhangzik, hogy „itt a vége fuss el vége”, hanem attól kezdve, hogy a mesét nekik mesélik, az a mese személyesen az övék is.

Ilyen százlábúak születtek a kézműves foglalkozás során

Természetesen a mesének van egy eleje és egy vége, ahonnan el kell indulni és ahova el kell jutni, de a közötte lévő út az rengetegféleképpen járható.

A délután során mi is bejártuk ezeket az utakat a mesélők segítségével. Állatmesék varázsoltak el minket, ahol megtudhattuk, miért is csíp a szúnyog, igazi színes-szagos erdőben érezhettük magunkat rengeteg madárdal megidézésével, mi is segítettünk összeterelni a népes állatseregletet az állatok gyűlésére, amikor megtanulhattunk számos állatimitáló kézjelet, illetve csillogó szemű gyerekekké változtunk, amikor a király szakácsinasával a sárkánybogyók nyomába eredtünk, és a szemünk előtt elevenedett meg a legény tüzes-vizes kalandja, fizikai kísérletek segítségével.

A mesék visszavittek minket a varázslatos gyermekkor világába, és úgy tanulhattunk meg érdekességeket az állatok és a fizikai világáról, hogy egy pillanatra sem zökkentünk ki a történetek fonalából.

Az élmény felnőttként is maradandó, ám teljes szívvel ajánljuk a fiatalabb korosztálynak is.

* * *

Ha tetszett a beszámoló, látogass el a következő Cinegezaj Minifesztiválra, május 30-án 14:00 órától 19:00 óráig a Világcsücsökbe. Ezúttal is lehet majd kézműveskedni, finom teákat szürcsölgetve mesét hallgatni és jó hangulatban ünnepelni a gyereknapot!